Szőke Mária Magdolna:
Sámánkereszt
…ura a földnek, ura a tűznek
fekete lovakat ordasok űznek!
ura a Napnak, ura a Holdnak
ura élőknek, ura a holtnak
…idegen most már a sámán nóta
kicsorbult hangom Verecke óta.
Fehérlófia álmod az égen
vágytól fuldokló holdfénykönny régen
regös hegedőnk rekedt és ütött
arcunkat marja foszforzöld üszök
…barna Földanyám, ezüst Vízanyám
arany Napanyám, sötét Holdanyám
könyörgök nektek múljon az átok
holnapot lásson jövendő látnok
fehérlóvérünk csorog a lángba
nyelvünk ne tépje idegen lándzsa
máglya a múlt és rőzse a jelen
sámánok anyja legyél most velem!
táltosok dobján dübben a végzet
megkötött vizű lélekigézet
veréb-álruha óvja turulunk
kopjafák körül arcra borulunk
ősanyánk ki Magort s Hunort adtad
irgalmát add a holnapoknak
segítsd és őrizd megmaradt hitünk
csodaszarvasként menekvő szívünk
…jaj…miért nem szól sámánok dobja???
zuhanó idő hálóba fogta
ó jó uram, hisz görnyed a vállad
tépett és véres holló szakállad…
szép pogány arcod átkokat reszket
tonzúrát kaphatsz… avagy keresztet!!!
ura a földnek, ura a tűznek
nem tudom hova és miért űznek
ura a Napnak, ura a Holdnak
foggal szorítom szavát a szónak
idegen most már a sámánnóta
felülhetünk még a Fehér Lóra? …
(1991. november, Nagyvárad)
(fotó: bugaci életfa)
