A táskahordozók kiváltságai, avagy le a retyópapírral!
Már közhelynek számít, hogy a táskahordozók viszontagságos élete nem a hatalmasságok cipőfűzőinél kezdődik, és az irathordozó alkalmatosságnál ér véget. Van eme tisztségnek kellemesebb oldala is. Például, amikor a főnök külföldre utazik. Őnagysága valószínűleg akkor sem indul el a hosszú útra az iszákja nélkül. Hűséges fegyverhordozója pedig ilyenkor gondoskodik leginkább gazdája neszesszeréről. Kitüntetett figyelmet szentel a főnöki ülep legmesszemenőbb tisztán tartásának. A vezér személyi komfortján sok minden múlik.
A hűséges talpnyaló nem utazhat bármikor közpénzen, mondjuk a napfényes görög partokra. Ezek a sokoldalúan fejlett mindenesek, ha a helyzet úgy kívánja, akár a helyettesítő szerepet is eljátsszák. A sajátos viszonyokban járatlanok úgy sem gyanítják, az-e a táskahordozó, akinek vallja magát, vagy sem. Mert ilyenkor a képviseleti irodavezetőből könnyen lehet szenátor, vagy önkormányzati szinten a nélkülözhetetlen személyi csicskából testületi tag, vagy akár nagyobb vezérkos. Ha a fejes nem hivatalos úton van és már eleget ivott, akár fotózkodni is lehet helyette. Így, a másnapi botrányt leszámítva, amit legtöbbször egy-egy hírportál buzgómócsing riportere idéz elő, egész tűrhetőre sikeredik a görög parti kiruccanás.
Egyes táskahordozókról feljegyezték, hogy emberi korlátaikat meghazudtolva képesek a vezér fölé fejlődni. Néha a górék észre sem veszik, és máris ezek irányítják. Nélkülözhetetlenségük tudatában szinte hipnotizálják a főnöki agyat. De ezek már egy rafináltabb kaszthoz tartozó, amolyan ritka madarak.
A mezei táskahordozók előtt a vécépapírtekercs is teljesen felesleges használati cikk a főnöki illemhelyen. Le a retyópapírral! – jelszó alatt örök túlélőknek számítanak a munkaerő piacon.
Mert ki látott már állástalan táskahordozót?
Sütő Éva
