Szilágyi Ferenc Hubart:
Tavaszi zsongás
A nagy berek fél fele nád,
nádsípon szól a szerenád.
Három füstös rigó fújja,
peng a cinke sarkantyúja.
Harminc nap és harminc éjjel
a böjti szél hordja széjjel.
Csér csőrétől zeng a halom,
lesz itt vidám lakodalom!
Varjú vág egy avas diót,
érti a csíz a csíziót.
Meglesi a fülemüle,
hogy a neje fészkén ül-e.
Unokámnak mesét mondok,
miért undok a vakondok;
s alagsori vakondlakon
nem lát ki a vakablakon.
Egy eb épp ott kapar lyukat,
fogatlan már, de még ugat.
Bárányfelhőt néz az égen,
juhász mellett szolgált régen.
Kandúr oson lassú testtel,
egerészni este restell.
Majd hirtelen fára mászik,
edzést tart a macskanászig.
