Tévhitek (2.)
Sorozatunkban nem kívánunk politikai témákkal, történésekkel foglalkozni, mivel azok többé vagy kevésbé mindig megosztanak minden közösséget, a magyar történelem (miként Bihar és Várad történelme is) pedig különös gazdag ilyen nemzet- és közösségmegosztó alkalmakban, momentumokban, politika gerjesztette szembenállásokban.
De szükségét érezzük kiegészíteni szeptember 29-i bejegyzésünket azzal, hogy a két nappal korábban lezajlott önkormányzati választásokat nemcsak egyéb tévhitek lengték be a már jelzettek mellett, hanem újabbak is lábra kaptak és terjengenek szinte mindmáig. Mind a magyar és román nyelvű sajtóban, mind a nyilvánosság más terein.
Ezek egyike az a propagandisztikus kampányfogás volt, amely úgy állította be, hogy Bihar megyének lehet magyar tanácselnöke és Nagyváradnak magyar polgármestere, ha mindenki a tulipánra vagy a csillagra pecsétel. A választási törvény és a demográfiai adatok fényében ennek egyszerűen nem volt realitása, ehhez az kellett volna, hogy a megye és a megyeszékhely lakosságát kitevő többségi románság ne menjen el szavazni, vagy ha elmegy, a magyar pártokra, jelöltekre szavazzon. Ezzel szemben az történt, amit az eddigi magyar politikai képviselet teljesítménye mind megyei, mind váradi szinten sejtetni engedett: inkább a magyarok szavaztak román pártokra, mintsem a sajátjaikra. Tehát megyei tanácselnökjelöltet és megyeszékhelyi polgármesterjelöltet merőben motivációs célzattal dobtak be a versenybe a magyar pártok, hogy úgymond mozgósítsák és „érzékenyítsék” a potenciális szavazótábort. De ezt talán illett volna ekként is kommunikálni, felnőttnek és értelmesnek nézve a szavazásra jogosultakat. A sumákolást az is bizonyítja, hogy a nagyobbacska párt, az RMDSZ nemhogy megyeelnöki és váradi polgármesteri tisztségre nem számított valójában, hanem még megyei alelnökire vagy megyeszékhelyi alpolgármesterire sem, hiszen Szabó József elnökjelöltet nem is tette befutó helyre a megyei képviselői listán, Cseke Attila polgármesterjelölt pedig szintén nem szerepelt a váradi jelöltlistán. Márpedig aki a törvényt ismeri, tudja: csak a mandátumhoz jutott önkormányzati képviselők közül lehet megyei tanácsi alelnököket és alpolgármestereket választani…
A választások után még napokig arról cikkeztek egyes újságok, hogy Bihar megyében kétharmados többséget szerzett a Nemzeti Liberális Párt (holmi töredékszavazatok visszaosztását is várva), holott az hamar egyértelművé vált: az NLP 22, az RMDSZ 6, az SZDP szintén 6 mandátumot szerzett. Az összesen 34. És akkor sokan tovább számigáltak, és nem jött ki nekik a 37 tagú megyei tanács, a közvetlenül megválasztott elnökkel sem, aki teljes jogú tagja a testületnek! Csakhogy a firkászok nem tájékozódtak idejében, nem követték az eseményeket, és nem voltak tekintettel arra, hogy az előző választásokhoz képest idéntől csak 35 tagú lesz a Bihar Megyei Tanács, két mandátummal kevesebbet osztottak ki, mivel a megye lakóinak száma csökkent 2016-hoz képest, márpedig a lakosságszámhoz igazítják a mindenkori mandátumszámokat. A 35-nek pedig 24 a kerekített kétharmada, ezért nem igaz az NLP kétharmados fölénye…
Abban a tévhitben nyilván kevesebben élnek ma már, hogy akiket feltettek a pártok a listáikra, és mandátumhoz is jutottak, azok el is foglalják helyeiket a képviselő-testületekben, majd azonnal elkezdenek dolgozni a közösségért, amely megválasztotta őket. Sokan eleve tudták, hogy a parlamenti képviselő és szenátor urak csak „húzónévként”, afféle díszpintyként szerepeltek a megyei és megyeszékhelyi jelöltlistákon, s mára be is bizonyosodott: inkább visszatérnek a bukaresti bársonyszékekbe, maguk elé engedve, itt hagyva nékünk a statisztériát. De ez már politika…
Dénes László
