Tévhitek (7.)
Nem célunk ebben a sorozatban a romániai (s azon belül a bihari) magyar nyelvű sajtó mai színvonalával, szakmai hiányosságaival, etikai attitűdjével, hitelével és megbízhatóságával különösképpen foglalkozni, hiszen amilyen a társadalom egésze, olyan a sajtója is. Amiért a kelleténél sűrűbben hivatkozunk a médiára, annak egyszerű oka az, hogy a tévhitek létrejöttének és terjesztésének egyik legfőbb eszköze maga a sajtó.
Feltűnhetett sokaknak az a már-már hisztérikus hangvétel, amellyel sajtónk a volt váradi polgármesternek, Ilie Bolojannak nekiesett amiatt, hogy újonnan megválasztott megyei tanácselnökként takarékossági intézkedésekbe kezdett a nagy pénzpazarló hírében álló, vízfejűnek tűnő (175 közvetlenül, 3200 közvetve alkalmazott személy), eredményekben annál szegényebbnek mondott intézménynél. A mindközönségesen Terminátornak gúnyolt, románok és magyarok és más nációk szavazataival tisztségét elnyerő Bolojant előbb azzal próbálták lejáratni, hogy győzelme esetén majd telerakja a megyei apparátust pártbeli híveivel, majd azzal, hogy kíméletlenül utcára akar tenni szegény (valójában évek óta túlfizetett, érdemi munkát nem végző) „jó románokat”, végül pedig hogy etnikai tisztogatásba kezdett (mert a leépítendők egy része az RMDSZ propaganda- és kampánycsapatának tagjaként ismert). Máris felsoroltunk három tévhitet, amit a politikum és a sajtója gerjesztett és táplál, de még korai egyértelműen kijelenteni, hogy ezek cáfolatot nyertek. Az már mellékes (hangulatkeltő manipuláció), hogy „tömeges elbocsátásokról” regél a média, holott a százat sem éri el a más szinekúra (’kevés vagy semmi tényleges munkával nem járó hivatal, állás’) után nézni kénytelenek száma.
Csak hosszas keresés után sikerült egy tényszerű, tárgyilagos rövid tudósítást találni az erdélyi sajtóban erről az esetről, íme: „Éves szinten nagyjából 1,2 millió eurós megtakarítást jelent a Bihar megyei önkormányzat számára a karcsúsítás, amely révén a jelenlegi 174 alkalmazottból mindössze 88-an maradnak – számolta ki Ilie Bolojan, a megyei közgyűlés új elnöke. ‘A 174 alkalmazottból 88 kolléga marad; van még kilenc felfüggesztett állás, amelyeket nem szüntetünk meg, mert ellentmondásba keverednénk a törvényekkel. A személyzettel járó havi 256 ezer eurós kiadásból legalább 100 ezer eurót lefaragunk. Ez nagyjából évi 1,2 millió eurós megtakarítást jelent csak a saját apparátus bérköltségeit tekintve. Nem veszünk fel más embereket a megyei tanácshoz’ – nyilatkozta Bolojan az egyik hírtelevíziónak. Közölte egyúttal: az így megtakarított pénzösszegeket Bihar megyei beruházások finanszírozására, a helyi önkormányzatok támogatására, a települések európai uniós pályázatokhoz szükséges önrészének a biztosítására tervezik fordítani. ’A pénzt a polgárok javára használjuk fel’ – biztosított mindenkit Ilie Bolojan.”
A jelek szerint a tanácselnök politikai ellenfeleinek és médiájuknak sikerült azt a tévhitet is megalapozniuk, hogy az általa bejelentett intézkedések a választások másnapján buktak ki a fejéből-szájából, tehát amikor már elnyerte a megyeelnökséget, holott Bolojan és pártja a választási kampányban sem rejtegette, hogy a megyei tanácsnál drasztikus intézkedésekre lesz szükség, beleértve a „sepregetést” is.
De hogy ne csak a saját kútfőnkből merítsünk, idézzünk egy Kolozsváron szerkesztett napilap vezércikkéből: „Azt is tudjuk, hogy a Bihar megyei önkormányzatot az elmúlt négy évben az RMDSZ-es Pásztor Sándor irányította, akinek igazán maradandót nem sikerült alkotnia mandátuma alatt, a legtöbben inkább külföldi vadászataira, vaskos botrányaira, a tavaszi kijárási tilalom idején megejtett horgászkalandjára emlékeznek vele kapcsolatban. Pásztor természetesen saját embereivel, az RMDSZ-hez és holdudvarához tartozó káderekkel vette körül magát a megyei tanácsban, és számos főosztály, igazgatóság, hivatal esetében még a magyar embereknek is az volt a benyomásuk, hogy amolyan kifizetőhely csupán.” Van, aki ezt másként gondolta, hitte? Mert akkor súlyos tévhitben élt.
Ám lássuk a konklúziókat, ugyanonnan idézve: „A választópolgárnak tulajdonképpen az az érdeke, hogy az állami hivatalokhoz hasonlóan az önkormányzatok és az ezek hatáskörébe tartozó intézmények, ügynökségek, alapítványok a lehető legkevesebb közpénzből honorált személyzeti apparátussal működve legyenek a leghatékonyabbak. (…) Kompetencia és teljesítmény – e kettőnek kell érvényesülnie a közösség javát szolgálni hivatott önkormányzatok személyi állományának kiválasztásában.”
Nos, egyértelműen tévhit az, hogy napjainkban „a kompetencia és a teljesítmény” érvényesül a téren. Sokkalta inkább a kontraszelekció. (Az eredetileg biológiai fogalom társadalompolitikai jelentése: az a rendszer, melyben inkább a tehetségtelenek érvényesülhetnek, a tehetséges embereket nem engedik kiemelkedni; egy másik szótári meghatározása a kontraszelekciónak: a társadalom számára hátrányos, az érdemteleneknek kedvező kiválasztás, kiválogatódás.)
Dénes László
(A sorozatból csak azok az írások jelennek meg, amelyek Bihar megyét, illetve az Érmelléket érintik – szerk. megj.)
