Tiszta vizet a pohárba az Érmelléken is!
A rossz dolgokat nem lehet igazán megszokni, tartja a népi bölcsesség, a trianoni döntéssel perifériára szorult Érmellék lakossága mégis száz esztendeje kénytelen szokni a rosszat. 2019-ben még mindig ott tartanak a régió lakói, hogy lassan Afrikában is magától értetődő dolgokért kell küzdeniük, mint például a tiszta, egészséges ivóvíz.
A kommunista rendszer évtizedei alatt a térség lakói az ásott kutak vizét használták, majd az erőltetett modernizáció jegyében a „néptanácsokat” vezető helyi elvtársak kezdtek bele a vezetékes vízhálózat kiépítésébe, többnyire mindenféle terv, rendszer és főleg szakértelem nélkül. Az 1989-es puccs idejéig így ki is épült sok településen egy bizonyos hosszúságú vízvezetékrendszer, amely az esetek többségében mindennek volt nevezhető, csak modernnek és szabványosnak nem. A demokrácia hajnalán aztán ezek kezelését átvették az önkormányzatokká vedlett néptanácsok elnök elvtársból lett polgármesterei, és „szakértői” csapatuk. Toldozgatás, foldozgatás, némi ígérgetés a hálózat fejlesztésére és kiterjesztésére, ez volt az általános recept az Érmellék településein, míg be nem ütött az uniós Kánaán.
EU-kompatibilis ivóvíz némi „ízesítéssel”
Köztudomású, hogy a különféle EU-s pályázati összegek, vissza nem térítendő támogatások lehívási aránya éppen Romániában az egyik legkisebb. Ennek ellenére vannak olyan önkormányzatok, melyek uniós források – és némi önrész – felhasználásával képesek voltak infrastrukturális fejlesztésekre, többek között az ivóvíz és a csatornahálózat tekintetében. Persze ők inkább a szabályt erősítő kivételek voltak, ezzel együtt a megye tulipános urai meglátták a lehetőséget, pontosabban a pénzt a dologban. 2014-ben létrehoztak tehát egy kistérségi fejlesztési társulást, (vezetője Nyakó József, Érmihályfalva polgármestere) amely úgymond átvette a társuláshoz csatlakozott önkormányzatoktól az ivóvíz szolgáltatás nyűgét. Ezt egy borsi székhelyű vízszolgáltató részvénytársaság bevonásával oldották meg. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy az önkormányzatok átadták a teljes vízhálózatot, és a karbantartásra szolgáló eszközparkot a cégnek, valamint a vízdíj beszedésének jogát, cserébe némi megfoghatatlan és számonkérhetetlen, a céget semmire sem kötelező fejlesztésekre vonatkozó ígérethalmazért.
De lássuk, mit ígér a fogyasztóknak maga a cég hivatalos weboldalán: „Társaságunk célja egészséges és tiszta ivóvíz biztosítása minden egyes felhasználó számára, amely megfelel az országos és európai jogszabályokban előírt ivóvízre vonatkozóan jóváhagyott maximális értékeknek és koncentrációs minőségi paramétereknek, ezáltal biztosítván a felhasználók egészségvédelmét.”
Ezzel szemben a valóság az, hogy az érmelléki települések jó részén az ivóvízként eladott csapvíz egészen egyszerűen alkalmatlan az emberi fogyasztásra. A csapból folyó víz ugyanis egyes vidékeken a talajvízbe beszivárgó műtrágya miatt nitrátos, máshol csapvíz címén eleinte iszap, később valamilyen sárgás lé folyik, van ahol az arzén szintje miatt ihatatlan a víz, egyes településeken pedig úgy vélik megoldani az ivóvíz minőségi gondjait, hogy agyonklórozzák azt.
Ezeken az „aprócska” gondokon nem változtatott érdemben az, hogy az önkormányzatok úgymond átadták a fent említett cégnek a vízszolgáltatás jogát. Éppen ellenkezőleg. A kezdeti nagyhangú ígéretek ellenére minden maradt a régiben, a változás talán csak annyi, hogy a víz minőségéről, netán az ihatatlan lötty áráról, vagy éppen a bejelentés nélküli vízkorlátozásokról érdeklődő polgárokat még pökhendibb, még arrogánsabb módon hajtják el az illetékes elvtársak, már amikor egyáltalán hajlandóak szóba állni a fogyasztókkal. Az önkormányzatok persze mossák kezeiket, és a cég – többnyire elérhetetlen – képviselőire mutogatnak, így aztán az esetek többségében a fogyasztók az egyébként vétlen díjbeszedőkön vezetik le jogos felháborodásukat.
Hol van a pénz?
Az Észak-Nyugati Víz és Csatorna Rt. (SC. Apa-Canal Nord-Vest SA) komoly, pályázati összegekből finanszírozott fejlesztéseket ígért a részvényes önkormányzatoknak, illetve végső soron a fogyasztóknak. Ebből az elmúlt másfél-két esztendőben semmi nem valósult meg, van viszont egy terület ahol a cég kiemelkedően jól teljesít. Nem egyszer fordult ugyanis elő, hogy az önkormányzatoktól ilyen-olyan jogcímen különböző összegek megszavazását kérték, amit az RMDSZ uralta önkormányzatok – ellenzéki tiltakozás mellett – többnyire meg is tettek. Így a cég amellett, hogy semmit nem tett még le az asztalra, sem az ivóvíz minőségét, sem a fejlesztéseket illetően, egyfajta közpénzszivattyúként is működik, ahol a számukra megszavazott összegek útja követhetetlen, és ellenőrizhetetlen.
Náluk a profit
A cég a nyilvánosan elérhető adatok szerint egyébként nyereséget termel, nem is keveset. A számokból jól kivehető, hogy az önkormányzatok részvényesként való bevonása alaposan feltőkésítette a céget, illetve nagyot ugrott a bevétel is. A kérdés már csak az, hogy a profit hová kerül, hiszen egy nyereséggel működő részvénytársaság osztalékot kellene fizessen részvényeseinek – ez esetben az önkormányzatoknak – vagy legalább is fejlesztésekre, a szolgáltatás minőségének javítására kellene szánniuk a profit döntő részét. Ehhez képest meg nem erősített információk szerint a profit egy jelentős része magánzsebekbe vándorol, ami ha igaz, több döntéshozói szinten is felveti a jogi felelősség kérdését.
Elfolyik, mint a víz
Az ivóvíz témája a jelek szerint immár örökzölddé vált az Érmellék lakosai számára. Annyi biztos, hogy tiszta vizet a pohárba csak akkor önthetnek majd, ha a politikai-gazdasági összefonódások, egyéni és klikkérdekek súlya kisebb lesz, mint a választópolgárok akarata, és a fogyasztók európai jogrend biztosította érdekeinek súlya. Addig viszont még sok ásványvíz fog elfogyni Érmihályfalván, Székelyhídon és az Érmellék számos más pontján.
K. Szalárdi István
(Főoldal: Nyakó József mihályfalvi polgármester, az ADI elnöke, Szabó Ödön képviselő társaságában)
