A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását minden év február 25-én a magyar Országgyűlés rendelte el 2000-ben. Négy évre rá felavatták Nagyváradon azt az emléktáblát, amely a Partiumi Keresztény Egyetem Teleki utca 27. szám alatti székházának belső udvarán, az ún. partiumi panteonban található. Tőkés László királyháhómelléki református püspök és Rózsás János egykori Gulag-fogoly leplezte le. Azóta mindig itt hajtanak fejet a váradi magyar polgári-nemzeti oldal képviselői az emléknapon.
Idén sem volt ez másképp. Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács régióelnöke köszöntötte az emléktáblánál megjelenteket pénteken délután, majd az emlékezés jelentőségét méltatva felkérte a közületek képviselőit a koszorúzásra. Az EMNT nevében az alapító elnök, Tőkés László, a magyar Országgyűlés nevében Révész Máriusz képviselő, kormánybiztos, az Erdélyi Magyar Néppárt nevében annak helyi vezetői, a volt politikai foglyok reprezentánsaként pedig Duma István helyezték el a tisztelet virágait a bronz domborműves tábla alatt, amelyen Jékely Zoltán verssora áll: „Kiket kiirtott az idő gazul”.
A tisztelgők elénekelték a Szózatot, fogadták a püspök áldásmondását, majd felvonultak az egyetem dísztermébe, ahol lakossági találkozóra és filmvetítésre került sor.
Itt Szilágyi Zsolt, az EMNP külügyi és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője tartott rövid bevezetőt, majd szólásra kérte a romániai rendszerváltozás emblematikus alakját, Tőkés Lászlót.
Az EMNT elnöke a kommunizmusról mint társadalmi rendszerről csakis az elítélés hangján szólhatott, hiszen a hitleri nemzeti szocializmus mellett a nemzeti kommunizmus tette a legnagyobb károkat Európában, kiváltképpen a Kis-Antant országaiban. Ezenképpen a másfél millió magyar lakta Romániában is, ahol a többségi román nacionálkommunizmus, azaz a Ceaușescu-rezsim a közösségi érdek nevében, hangzatos jóléti lózungok mögött a legmélyebb nacionalista, soviniszta elnyomást honosította meg. Eközben az internacionalista magyar kommunista párt Rákosi és Kádár idejében teljességgel feladta és elárulta a magyar nemzeti érdekeket, kiszolgáltatta a határokon túlra szakadt magyarságot utódállamokbeli elvtársainak. Látván a magyar állam passzivitását, a román, jugoszláv és csehszlovák kommunisták a kommunizmus nevében a legsötétebb nacionalista-soviniszta politikának vetették alá a kisebbségi magyarságot.
Tőkés László rámutatott: a külföldi nyomásra, államfői „megrendelésre” 2007-re elkészült Tismăneanu-jelentés első ízben ismeri el, hogy a „törvénytelen és kriminális” román kommunista rezsim bűncselekményszámba menő asszimilációs és homogenizációs politikát folytatott a magyar nemzeti közösség ellen. „A ’90-es évek elején ezt lepleztem le és neveztem vértelen népirtásnak” – emlékeztetett a püspök.
A továbbiakban a román nemzeti kommunizmus két fő elemére, az erőltetett iparosításra és urbanizációra tért ki, amelyeknek örve alatt megtörtént a nagyobb erdélyi városok elrománosítása. Számos példa és adat bemutatása után a falurombolás ördögi tervét is felidézte, amitől csak „az isteni kegyelem mentett meg minket 1989-ben”. Ám a posztkommunista korban sem lélegezhettünk fel – mutatott rá Tőkés László –, hiszen az, ami modernizáció címén zajlik ma Romániában, különösképpen pedig Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban, az az egykori „szisztematizálás” folytatása. A Román Kommunista Párt kongresszusi téziseinek szellemében folyik az etnikailag homogén román nemzetállam és központilag vezérelt „szocialista nemzet” megteremtése, sőt, a fejlődés címszava alatt a városrendezési-rombolási terv is megvalósul apránként, olykor jelentős európai uniós támogatással.
Mi mindannyian a kommunizmus áldozatai és egyben túlélői vagyunk – vélte a püspök –, akik joggal kérjük-követeljük vissza, amit elraboltak tőlünk, és azt, hogy hagyjanak minket élni, lehessünk itthon a hazában.
Révész Máriusz fideszes országgyűlési képviselő meghívottként köszöntötte a fórum részvevőit. Elöljáróban sietett emlékeztetni: kettős mérce érvényesül a világban a szélsőséges ideológiák és diktatúrák megítélése kapcsán, a kommunizmussal szembeni engedékenység megmagyarázhatatlan és felháborító. Ráadásul a kommunista ideológiának a hirdetői, a népnyomorító rendszereknek a fenntartói és haszonélvezői mindmáig köztünk élnek, utódaik pedig nagyon is jól boldogulnak. Sokan átfestették magukat demokratákká és liberálisokká. 1989 után egy ideig meghúzták magukat, de már 1994-ben visszatértek a hatalomba, 2002–2010 között pedig azt is ellopták, ami még megmaradt a nagy kiárusításból. Beszélt a 2004-es „szégyenteljes” népszavazásról, emlékeztetve: a baloldal gátlástalan ellenkampánya dacára mégiscsak többségben voltak a határon túli magyarokért kiálló voksok, még ha a referendum végül sikertelen is volt. Az események érintettjeként és elszenvedőjeként szólt röviden a Gyurcsány-kormány túlkapásairól – az őszödi beszédtől a tévészékház ostromán át a 2006. október 23-i rendőrattakig, amelyben őt is félholtra verték több száz békés megemlékező társával együtt –, s noha ő maga is részt vett az események feltárásában, máig nem sikerült tisztességesen felelősségre vonni a bűnösöket. A baloldal sokadjára rontott rá a nemzetre, de a felbújtók személye ma is csak találgatások tárgya. Akik viszont a támadásokat levezényelték, azokat kitüntették…
Révész Máriusz végül arra hívta fel a figyelmet, hogy nem lenne szabad visszaforgatni a történelem kerekét, és visszaengedni a hatalomba azokat, akik már többször kirabolták és eladósították Magyarországot, akik a határok fölött nemzetegyesítés ellenzői, aki zavaros eszmék és idegen érdekek szolgálatában teszik, amit tesznek. Ezt megakadályozandó kellene majd részt venniük az áprilisi választáson a magyar állampolgároknak, személyesen vagy levélben szavazva.
A fórumot követően a jelenlévők megnézhették az Elk*rtuk (A hazugság ára) című, tavaly bemutatott magyar politikai krimi-filmdrámát, a Vándormozi jóvoltából.
Nagyvárad, 2022. február 26.
Tőkés László EMNT-elnök Sajtóirodája
