Tőkés László: Marosvásárhely népe újból az utcára kényszerül
Huszonnyolc esztendővel a Ceauşescu-diktatúra bukása és tíz évvel Romániának az Európai Unióba való felvétele után jogos felháborodással állapíthatjuk meg, hogy erdélyi magyar közösségünk sem Bukarestre, sem Brüsszelre nem számíthat. Uniós tagállamunk és maga az Európai Unió is semmibe veszi saját demokratikus alapelveit és törvényeit, és – közvetlenül vagy közvetve – cinikus módon egyaránt diszkriminálja magyarságunkat.
Magyar vonatkozásban Romániában a rendszer nem, hanem csak a módszerek változtak. A marosvásárhelyi római katolikus iskola botrányos esete, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium kálváriájával és a Zilahi Református Kollégium jogfosztásával egyetemben, a magyar nyelvű felekezeti oktatással és a magyar történelmi egyházainkkal szembeni kisebbségellenes román tilalmi politika folytatását példázza.
Memento 1990! Közel három évtized után, az egykori könyves-gyertyás tüntetéshez hasonlóan, Marosvásárhely hívő népe újból arra kényszerül, hogy az utcára vonulva keresse igazát – a megszűnés küszöbére taszított római katolikus iskolája ügyében.
Ennél is szomorúbb azonban az a körülmény, hogy nemcsak idehaza, hanem az Európai Uniótól sem számíthatunk jobbra. Nemrég ún. írásbeli választ igénylő kérdéssel fordultunk az Európai Bizottsághoz, felemelve szavunkat nemcsak az iskola, hanem – vele együtt – a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, valamint a kétnyelvű feliratok és a nemzeti szimbólumok, a nyelvi és az oktatási jogok, továbbá az elkobzott közösségi tulajdonok visszaszolgáltatása ügyében – mindhiába. Věra Jourová, az EB illetékes biztosa a Lisszaboni Szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartájának vonatkozó cikkelyeivel megspékelt válaszában – ismételten – azzal utasította el folyamodványunkat, hogy „a bizottság alapvetően nem rendelkezik hatáskörrel a kisebbségek tekintetében”, továbbá azzal hárította el magáról a felelősséget, hogy: „a tagállamok feladata, hogy biztosítsák alkotmányos rendjük és a nemzetközi jog alapján vállalt kötelezettségeik betartását, és a rendelkezésükre álló valamennyi jogi eszközt felhasználva garantálják a területükön élő nemzeti kisebbségek alapvető jogainak a tiszteletben tartását”. Minő képmutatás!
Ezen lelketlen és alapjában véve erkölcstelen szavak hallatán most már csak az a kérdés, hogy mit szólnak mindehhez marosvásárhelyi – és erdélyi – diákjaink, valamint az ő többszörösen becsapott szüleik, iskoláink megalázott tanárai, városaink és falvaink magyar polgárai és egyházaink hitükhöz és jogaikhoz ragaszkodó hívei.
Erre a kérdésre erdélyi magyar közösségünk és történelmi egyházaink határozott válaszát hivatott megadni a Maros megyei kormánybiztosi hivatal elé meghirdetett mai tüntetés.
Ez is éppen úgy „az igazság napja”, mint volt a néhány évvel ezelőtti, sepsiszentgyörgyi felsereglésünk. A Székely Mikóra továbbra is igényt tartunk!
A centenáriumra készülő Románia magyar polgáraitól nem tagadhatja meg demokratikus jogaik követelésének teljesítését!
Brüsszel, 2017. szeptember 6.
Tőkés László, EP-képviselő
Írásbeli választ igénylő kérdés: E-002843/2017
a Bizottság számára
az eljárási szabályzat 130. cikke
László Tőkés (PPE)
Tárgy: Mit kíván tenni a Bizottság az erdélyi magyarokat érő folyamatos diszkrimináció ellen?
Az erdélyi magyarokat, egyéni és kollektív minőségükben is több évtizede folyamatos diszkrimináció éri. Az Európai Unióhoz való csatlakozás jó esélyt jelentett arra, hogy ez a hátrányos megkülönböztetés megszűnjön. Az Európai Bizottság által készített jelentésekben foglalt menetrendet és vállalásokat azonban Románia sajnos nem tartotta be. De nemcsak a nemzetközi vállalásokat, hanem több esetben a saját törvényeit sem tartja be, példának okáért a tanügyi törvényt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem esetében, az önkormányzati törvényt Kolozsváron, a kétnyelvű feliratokra vonatkozóan vagy a magyar katolikus iskola ügyében, Marosvásárhelyen.
Megállapítható, hogy a nyelvi jogok, a nemzeti szimbólumhasználat, az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatása, az oktatási jogok terén az erdélyi magyarokat fokozott mértékben és folyamatosan hátrányos megkülönböztetés sújtja. Kérdésemhez mellékelem a Transylvanian Monitor legutóbbi számát, amely a 2014–2016 közötti időszakban tapasztalt magyarellenes eseteket és megnyilatkozásokat mutatja be.
Kérdés: Mit kíván tenni a Bizottság, hogy ennek a gyakorlatnak véget vessen? Kíván-e tenni valamit a Bizottság annak érdekében, hogy Románia az Unió tagállamaként tiszteletben tartsa a csatlakozáshoz szükséges koppenhágai kritériumokat és a Bizottság által még 2006–2007-ben kitűzött elvárásokat?
Válasz:
HUE-002843/2017 Věra Jourová biztos válasza Bizottság nevében (17.7.2017)
A megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem kiemelt prioritást jelent a Bizottság számára. Románia 2007 óta uniós tagállam. Tagállamként végre kell hajtania az uniós jogot, amely – az Európai Unió Alapjogi Chartája[1] 21. cikkének megfelelően – kifejezetten tiltja a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő mindenfajta megkülönböztetést. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés[2] 18. cikke tiltja az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést, a Szerződés 19. cikke pedig uniós hatáskörbe utalja a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére irányuló, megfelelő intézkedések megtételét. A hatályos uniós jogszabályok tiltják az említett okokból történő megkülönböztetést, e tilalom azonban nem általános jellegű, hanem csak bizonyos kulcsterületekre, például a foglalkoztatásra terjed ki.
A Bizottság alapvetően nem rendelkezik hatáskörrel a kisebbségek tekintetében, különösen a kisebbségek jogállásának, önrendelkezésének és autonómiájának elismerésével, illetve a regionális és kisebbségi nyelvek használatát szabályozó rendszerrel kapcsolatos ügyekben. Ilyen esetekben a tagállamok megtartják a kisebbségekkel kapcsolatos általános döntéshozatali hatáskörüket, ugyanis az Alapjogi Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta rendelkezései kizárólag az uniós jog végrehajtása során vonatkoznak a tagállamokra. Tehát a tagállamok feladata, hogy biztosítsák alkotmányos rendjük és a nemzetközi jog alapján vállalt kötelezettségeik betartását, és a rendelkezésükre álló valamennyi jogi eszközt felhasználva garantálják a területükön élő nemzeti kisebbségek alapvető jogainak tiszteletben tartását.
[1] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012P/TXT&from=HU
[2] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012E/TXT&from=EN
