Történelmi épületet renoválnak Érmihályfalván
Bővíteni szeretnék a fogyatékkal élők központját Mihályfalván, amelyet 2014 januárjában nyitott a Bihar Megyei Gyermek- és Társadalomvédelmi Igazgatóság (DGASPC) a városka egyik történelmi épületében. A most elkezdődött felújítás befejeztével újabb helyiségeket szeretnének igénybe venni.
Az államosítás óta az épület a város tulajdonában van, így az önkormányzat megbízásából kezdődött meg az ingatlan rendbetétele, annál is inkább, mivel már vakolatrészek, téglák hullottak az oromzatáról. A renoválás során a tetőszerkezetet, a nyílászárókat cserélik le. A tetőszerkezetre új cserepek kerülnek, majd a falakat is újra vakolják, mivel a megrongálódott födém miatt évek óta beázott. Az épület egyik, mintegy négy esztendeje felújított szárnyában a fogyatékkal élő személyeket segítő központ működik.
Ennek előzményei, hogy a Bihar Megyei Gyermek- és Társadalomvédelmi Igazgatóság (DGASPC) 2013-ban azzal a szándékkal kereste meg a helyi önkormányzatot, hogy létrehoznának egy olyan intézményt, amelynek fő feladata a fogyatékosok ügyintézése, információval való ellátása, illetve az őket érintő és segítő tanfolyamok szervezése lenne. Utóbbi intézkedések a fogyatékosok társadalmi beilleszkedését szolgálná, segítené elő.
A régiós központ Mihályfalvára való kihelyezése többek számára is sokat ígérő kezdeményezés volt. Az akkoriban felújítandó épületszárny munkálatainak anyagi oldalát a Bihar Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság állta.
Az épületszárnyat akkor egy projekt keretén belül tatarozták. Ebből az összegből a fogyatékkal élők tanfolyamaira is különítettek el pénzt – legalábbis erről szólt akkor a történet. A régiós központ a pályázati idő lejárta után (két éves lefutású volt) is tovább működött Mihályfalván, bár elég „csendes üzemmódban”.
Egyébként, ami dicséretes és kézzelfogható, a Zelk Zoltán gimnázium fennhatósága alatt a megyei tanács támogatásával Speciális Oktatási Központ (Bonitas) is működik a kisvárosban, a fogyatékkal élő gyermekek számára. Az intézmény az egykori római katolikus iskola épületében (mint megtudtuk Karsai Attila alpolgármestertől, magát az épületet is a megyei tanács bérli), ezzel is segítve azokat a helybéli vagy környékbeli szülőket, akik eddig más településekre kellett utaztassák fogyatékos gyermekeiket. Mivel a régióban szükség van hasonló intézményekre, az ügyintézés is könnyebb és hozzáférhetőbb a központon keresztül, mely renoválásának befejeztével bővíteni szeretné régiós tevékenységét az évszázados épületben. Remélhetőleg valós tevékenységgel.
Bizonyára a mai generáció már nem is sejti, hogy a Mester utca sarkán omladozó épületben egykoron a városka Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság működött. Történetéhez hozzátartozik, hogy az 1887-ben alakult (Borovszky Samu (1860–1912) helytörténész feljegyzése alapján), alaptőkéje 150 ezer korona volt, a betétek meghaladták a 100 ezer koronát. Elnöke Szunyogh Zsigmond, a vezérigazgatói tisztséget Gáspárdy Gyula töltötte be.
Egy 1934-es helyi évkönyv szerint a részvénytársaságot nem annyira a szükséglet, mint inkább az egyéni hiúság hozta létre. A mindjobban erősödő első pénzintézet mellett számottevő forgalmat nem is igen sikerült elérnie.
Az első bankot 1883 januárjában alakították meg (a régi városháza épülete), ez volt az Ér-Mihályfalvi Takarékpénztár Részvény Társaság, amelynek alaptőkéje 225 ezer, betétje 600 ezer koronára rúgott. Elnöke Bory Béla, vezérigazgatója Lovass István volt. „Azzal a nemes célzattal alakult meg, hogy a közgazdaság, kereskedelem és az ipar szolgálatába kíván állani. A tőke mindjárt a meginduláskor kevésnek bizonyult, s már a reá következő évben ismét ezer darab 25 forintos részvényt bocsátottak ki” – írja a pénzintézetről 1934-ben az Érmihályfalvi Évkönyv.
Az államosítás után több rendeltetése is volt az épületnek. Többek között fényképészeti szalon is működött a falai között, a közelmúltban egy része a Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség (MIDESZ) székháza is itt volt, illetve szociális lakások gyanánt is szolgált.
Sütő Éva / Reggeli Újság
