Tovább pusztítják a magyar Várad emlékeit
Nagyvárad város polgármesteri hivatala a napokban bontatta le, pusztította el a nagyállomás épületegyütteséhez tartozó, repülőhídként ismert öntöttvas szerkezetű gyalogos hidat.
Tette ezt annak ellenére, hogy az elmúlt években civilek és politikusok, magyarok és románok egyaránt tiltakoztak a tervezett bontás miatt és annak ellenére, hogy a város vezetése pontosan tudta, hogy a régi Várad e már-már szimbolikus építménye milyen fontos közösségünknek. Tehette, mert azok a nemzettársaink, akik képviseletünket vállalták magukra, városházi hivatali székeik megtartásáért ismét cinkos némaságba menekültek, sőt, akadt olyan magyar tanácsos, aki buzgalmában nem átallotta korábban „értéktelen tákolmánynak” nevezni a századfordulón épült és a második világháború bombázásait is túlélt vasszerkezetet.
A régi, a magyar Várad pusztulásának vagyunk nap, mint nap tanúi. Az sokaknak már fel sem tűnt, hogy a repülőhíd kistestvérét a Kálvária-hegy (a kommunizmus alatt a beszédes helynév eltüntetése céljával Gombára átnevezett dombunk) lábánál a nyáron bontották el, de hosszú lenne a felsorolás.
Nehézkes jogi csűrcsavar után, érvényes engedéllyel bontották el az Emília malmot, a törvényszék mögötti egykori Magyar Királyi Bábaképezde épületét egy szinte folyamatosan üres parkolóházért kellett elbontani, de legutóbb a Vitéz utcán (Decebal sugárút) egy a XVIII. századi huszárlaktanyák együtteséhez tartozó épületet pusztítottak el, hogy parkolóhelyeket alakítsanak ki a foghíjjá vált telken. Buldózerek martalékává vált Várad Házsongárdja, az Olaszi temető megmaradt része is, hogy végül gyalázatos módon, hivatalosan Mihály havasalföldi vajdáról nevezzék el s csak kis híja volt, hogy a lovasszobrát is át nem helyezték. Ebbe a sorba tartozik a Szent László tér átalakításának ügye is, melynek szégyenletes epizódjaként, sunyi és aljas módon bejelentés nélkül, alig egy óra leforgása alatt, mindenféle engedély nélkül vágták ki a téren található tölgyfákat.
Hogy a felnőttként városlakóvá vált hivatalvezetők ilyen érzéketlenek, mondhatnánk könyörtelenek az őket befogadó város múltjával és épített örökségével szemben teljesen érthető. Sajnos azonban, mielőtt rájuk mutogatnánk, érdemes elidőzni azon a kérdésen is, hogy a minket „érdekképviselők” valójában milyen érdek mentén hallgatnak folyamatosan?
Kis világosságot gyújt az ügyben, ha felelevenítjük, hogy tulipános telekügylet miatt pusztult el a Kolozsvári úton az ipari műemlék jellegű régi szeszgyár, de soha nem pótolható vesztesége városunknak a Kiss Sándor RMDSZ megyei elnök, Medgyessy Péter bukott szocialista miniszterelnök és az azóta elhunyt Mudura Sándor ügyletei, a Lótusz pláza építése miatt elbontott hírneves nagyváradi Dréher sörgyár. És ne felejtkezzünk meg az Aradi úti elbontott honvédkaszárnyákról sem, mely ügylet miatt az RMDSZ megyei elnökét nemrégiben bilincsben vezették el.
Nekünk, mindazoknak, akiknek magyarságunk nem üzleti kérdés, örökségünk védelme nem alku tárgya. Számunkra, Szent László városának hű polgárai számára marad a mindennapos munka, közös értékeink védelme, a hétköznapok folyamatos és következetes megmaradásunkért folytatott küzdelme. Mert az ellenállás nem jogunk, hanem kötelességünk!
Az Erdélyi Magyar Néppárt Nagyvárad városi szervezete Nagyvárad, 2015. október 30.
