Trianon nyomában – az Érmihályfalvi Református Egyházközség tanulmányi kirándulása
Idén nyáron sem maradhatott el a várva-várt kirándulás egyházközségünkben. Közelgünk a trianoni-békediktátum 100. évfordulójához, ezért a kirándulás témája erre épült.
Július 20-án, korán reggel keltünk útra egy ötven személyes busszal. Első és legfontosabb úti célunk Várpalota volt, ahol megtekintettük fő látnivalóját, a Trianon Múzeumot. A múzeum hajdan egy Zichy-kastély volt, mely napjainkban az említett intézménynek ad otthont. A múzeum Kárpát-medence egyetlen olyan intézménye, amely az első világháborút követő békediktátummal és napjainkra is kiható következményeivel foglalkozik, intézményes keretek között mutatja be a trianoni országvesztés gazdag és megrázó tárgyi, szellemi hagyatékát. A múzeumban bemutatott anyag 18 kiállításon keresztül mutatja be a diktátum történetét és következményeit, az I. világháborút követő irredenta mozgalmak, az anyaországhoz időlegesen visszacsatolt egyes országrészek hazatérésének pillanatait, illetve a II. világháború eseményeit és a háború utáni, magyarokat sújtó kollektív megtorlásokat.
Legemlékezetesebb számunkra az volt, hogy a trianoni-szerződésben kutatva, beleolvasva (francia nyelvből magyarra fordítva) megtaláltuk városunk nevét, mint Romániához csatolt terület. Nemcsak a szerződésben fedeztük fel Érmihályfalva nevét, hanem a határon lévő városok felsorolásának listáján is, illetve egy fekete-fehér képeslapgyűjteményben, mely bemutatta a városokban megtalálható országzászlókat. Két tárlatvezető muzeológusunk nagyon közvetlen volt, hiszen amellett, hogy végigvezettek minket az épületben, összefoglalták a kiállítások jellegzetességeit, fontosságát illetve válaszoltak kérdéseinkre is. A múzeum bejáratánál egy közös fénykép elkészítése után elénekeltük a Szózatot. Elsétáltunk a Thury-várhoz is, mely mint megtudtuk, fontos része volt a dunántúli, azon belül is a Fejér-megyei végvárrendszernek. A vár udvarán és kertjében tett séta után ebédeltünk, majd továbbindultunk.
Székesfehérvár felé vettük az irányt, amely nincs messze Várpalota városától. A híres koronázási és királyi városban bejártuk a főutcát, érintve a legfontosabb nevezetességeket : a Romkertet, a Szent István-bazilikát, a Boldogasszony-templomromjait, majd az Országalma-szökőkutat, a Patika Múzeumot , a Vörösmarty Színházat és annak terén a virágos napórát és szökőkutat és a Mátyás király-emlékművet. A séta során nem maradhatott el a fagyizás és az ajándéktárgyak vásárlása sem. Csoportképet a Szent István-szobornál és a főutcán készítettünk. Szomorúan indultunk haza, hiszen elröpült az idő, minden résztvevő szívesen időzött volna még Dunántúlon. Mindnyájan éreztük, hogy gazdagodva térünk haza, énekelve, imádkozva, hasznos információkkal, élményekkel, maradandó emlékeket gyűjtöttünk. A történelem Urára bízzuk továbbra is ezeregyszáz éves itteni múltunk folytatását, kérjük Istent, hogy segítsen minket, legyünk hűségesek Ő hozzá, és amit Ő ajándékozott nekünk, hazánkhoz, küldetésünkhöz.
Köszönjük egyházközségünk vezetőinek, hogy megszervezték a kirándulást. Hálásak vagyunk Istennek, hogy szerencsésen haza érkeztünk és kellemes időt adott az utazás napjára. Soli Deo Gloria!
A résztvevők nevében: Balázs Eszter, IKE-tag
