A székelyhídi beruházásra mintegy 32, míg a mihályfalvira 10,5 millió eurót szánt-ígért a kormány. A határ menti két városka teherforgalma évről évre növekvő tendenciát mutat. Ha valamilyen csoda folytán Románia belépne a schengeni övezetbe, még inkább megnőne a forgalom – hangzott a motiváció valamennyi Bihar megyei sajtótájékoztatón és választási kampányon. Egy ilyen kortesidőszakban még Cseke szülővárosa, Margitta is szóba került mint körgyűrűre esélyes város, de mint lenni szokott, a 2012-es kampány után derült ki, hogy ígéret szép szó… A három település közül csak Székelyhíd kezdhette meg az elterelő út kiépítését.
A szakasz hosszát mintegy hét kilométerre tervezték, amely Nagyvárad felől észak felé tartva Nagykágyánál tér le az országútról, majd átszelve a margittai utat, Kiskerekinél csatlakozik vissza a 19-es számú műútra.
A beruházás a szállítási minisztérium hatásköre volt, és 85 százalékban uniós pénzből finanszírozták (volna). A körgyűrű tervrajza tizennégy hidacskát, négy körforgalmat és egy vasúti felüljárót foglalt magába. Az objektum utolsó átadási határidejét 2015 decemberére tolták ki, de tavaly nyáron még a munkálatok felénél sem tartva a fővállalkozó spanyol cég, na meg egy alvállalkozó margittai (Via Vita Kft.) egyik napról a másikra kivonta munkagépeit a területről, és eltűntek, mint szürke szamár a ködben. Azóta a porladó félkész utat benőtte a gaz, a vasúti felüljáró tartópillérei pedig monstrumként meredeznek az ég felé. A befejezéshez új közbeszerzési kiírás és új pályázat kellene, de a felelős minisztériumnak a semmibe vezető erdélyi autópályaszakaszok sem jelentenek gondot, nemhogy egy kisváros körgyűrűje.