Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Reconstructio Egyesület – a Bethlen Gábor Alap támogatásával – idén is megszervezte immár hagyományossá vált román–magyar konferenciáját – a koronavírus helyzetre való tekintettel és a tavalyi évhez hasonlóan az online térben.
A konferencia az Interetnikus kapcsolatok az önkormányzatokban és a népszámlálás címet viselte, az eseményen részt vett Tőkés László, az EMNT elnöke, Szilágyi Szabolcs újságíró, az „Unguri despre unguri” podcast ötletgazdája, Allen Coliban, Brassó polgármestere, Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere és Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, az Erdélyi Magyar Szövetség társelnöke. Dominic Samuel Fritz, Temesvár polgármestere egyéb elfoglaltságai miatt videóüzenetet küldött. A beszélgetést pedig Sándor Krisztina, az EMNT ügyvezető elnöke moderálta.
Tőkés László nyitóbeszédében rámutatott: a román–magyar konferenciák sorozatát 2013-ban kezdte meg az EMNT, s azóta már Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Brassóban, két alkalommal Kolozsváron, Nagyváradon, Temesváron és s legutóbbi évben, a koronavírus-járvány miatt, az online térben is megszervezték a román–magyar párbeszéd ezen intézményesült fórumát. „1989 légköre és közhangulata ideális lehetőséget teremtett a román–magyar párbeszéd beindítására és a közeledés, valamint a kölcsönös megértés megvalósítására. Bámulattal tapasztalhattuk meg, hogy a nacionálkommunista rezsim, illetve a Ceaușescu-diktatúra több évtizede tartó, nemzeti megosztó politikája ellenére a spontán módon kitört romániai forradalom tüneményes gyorsasággal állította egymás mellé a románokat és a magyarokat, valamint a többi nemzeti kisebbséget. Temesvári egyházaink ökumenikus egységben, egyakarattal álltak ki a rendszerváltoztatás mellett. Románok és magyarok kölcsönös nyitottsággal találták meg a szót egymással” – kezdte beszédét Tőkés László. Az EMNT elnöke elmondta: a párbeszédnek és a megértésnek ezt a kedvező történelmi pillanatát tette tönkre az Iliescu-féle kommunista államcsíny és restauráció, néhány hónap alatt semmivé téve a kezdeti román–magyar egymásra találást. „A Temesvári kiáltvány nemzeti kisebbségekre vonatkozó 4. pontja éppen úgy érvényét vesztette, mint ama 8. pont, mely a kommunista-titkosszolgálati nomenklatúrának a politikai életből való kizárását követelte” – jelentette, majd megjegyezte: beszédes párhuzam, hogy 1990 márciusában, miközben Budapesten román és magyar értelmiségiek reprezentatív tanácskozásra gyűltek össze, ezenközben Ion Iliescu államelnök aktív közreműködésével a látens módon működő, majd újraszerveződő Securitate már-már polgárháborús viszonyokat kiprovokálva zúdította reá Marosvásárhelyre a város „fekete márciusát”.
„Ezen előzmények és negatív körülmények összefüggésében tekinthetünk az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által nyolc évvel ezelőtt útjára indított román–magyar konferenciasorozatra. Minekutána – az elmúlt harminckét esztendőben – a román–magyar párbeszédre irányuló temesvári évfordulós rendezvényeink is fokozatosan magukra maradtak és kifulladtak, ezzel együtt pedig a bálványosi és tusnádfürdői román–magyar párbeszéd is szinte teljesen elsorvadt, az EMNT és román partnerei évről évre konok következetességgel rendezik meg román–magyar konferenciáikat, azzal a meggyőződéssel, hogy párbeszéd és megértés nélkül nincs megoldás sem a kisebbségi kérdésre, sem a romániai magyarok ügyére – márpedig enélkül maga a román társadalom és demokrácia is kárt vall, és az ország tartós belső békéje és stabilitása sem teremthető meg” – hangsúlyozta Tőkés László.
Beszéde végén – a közelgő népszámlálás kapcsán – az EMNT elnöke elmondta: különleges figyelmet érdemel az önkormányzatok szerepe az interetnikus kapcsolatok építése terén. „Sok múlhat azon, hogy legfőképpen városi, nagyvárosi önkormányzataink, melyekben a magyarság aránya vészesen leapadt, miképpen viszonyulnak maradék kisebbségeikhez. Számunkra létkérdés, hogy a leépülési folyamatot megállítsuk és magyar nemzeti közösségünk túlélését és felemelkedését biztosítsuk” – zárta beszédét a püspök.
Allen Coliban rövid bejelentkezésében rámutatott: Brassó városa hatalmas, eddig még ki nem aknázott potenciállal rendelkezik a kulturális sokszínűség területén. Az elöljáró elmondta: igyekszik minden lehetőséget biztosítani ahhoz, hogy a város lakosságának mintegy 7%-át kitevő magyarság megfelelő képviselettel rendelkezzen a döntéshozatal folyamataiban, ugyanakkor alapvető normalitásnak nevezte, hogy a szász és a magyar közösségek is valamilyen formában alakítói legyenek a város jelenének. „Meg kell találnunk saját kultúránkban és történelmünkben azokat a pontokat, melyek összekötnek minket. A brassói helyi adminisztráció részéről nyitottság van a magyar kultúra és a magyarság iránt, s a mi feladatunk, hogy közös kulturális örökségünket, ezt a multikulturális gazdagságot értékesíteni tudjuk” – jelentette ki Coliban. Moderátori kérdésre válaszolva a politikus elmondta: a Cenk-hegy oldalában található „Brașov” felirat piros-fehér-zöldre „festése” augusztus 20-a alkalmából számára természetes gesztus volt, melyért számos elismerést kapott. „Főleg akkor, amikor a politika egyre inkább teret ad a különböző szélsőségeknek, a mi felelősségünk, hogy a tolerancia üzenetét közvetítsük” – emelte ki Brassó (Brașov, Kronstadt) polgármestere.
Szilágyi Szabolcs az általa megálmodott, életre hívott és működtetett „Unguri despre unguri” „Magyarok a magyarokról” elnevezésű podcastet (digitális műsorfolyamot) mutatta be. Az újságíró elmondta: a műsor sajátossága, hogy a magyar közösség egy-egy tagjával román nyelven beszélgetnek, ugyanakkor céljának tekinti, hogy a személyes élettörténeteken keresztül mutassa be az erdélyi magyarok közösségét. „Mi nem akarunk politikai és történelmi sérelmekről beszélni, sőt, megpróbálunk a politikától eltávolodva egy olyan podcastot működtetni, melyben a lehető legváltozatosabb témák jelenhetnek meg. Ez a podcast nem akarja megmondani, ki volt itt előbb Erdélyben, a célunk leginkább az, hogy megmutassuk, milyen személyiségekből tevődik össze az erdélyi magyarok közössége” – mondta Szilágyi.
Soós Zoltán elmondta: Marosvásárhelyen arra törekednek, hogy a román–magyar együttéléssel kapcsolatos kérdéseket a lehető legnagyobb körültekintéssel járják körbe, még véletlenül sem adva teret a támadásoknak. A székely város elöljárója szerint egy nem túl könnyű időszak után vették át a városvezetést, az előző vezetésnek pedig bevett gyakorlata volt a helybéli magyarság nyelvi jogainak folyamatos megsértése. „Azóta minden önkormányzati dokumentumot lefordítunk magyar nyelvre is, a tanácsüléseken szinkrontolmács van jelen, én magam pedig mindkét nyelven el szoktam mondani hozzászólásaimat” – mondta. A polgármester felszólalásában rámutatott: bár mindig lesznek elégedetlenkedők, a következetes munka meghozza eredményét a magyar közösség jogérvényesítésének területén is, ugyanakkor elsődleges feladatának azt tekinti, hogy jó gazdája legyen a rábízott városnak, mely románok és magyarok közös érdeke.
Dominic Samuel Fritz videóüzenetben köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd elmondta: a magyar múlt és a magyar kultúra folyamatosan tetten érhető Temesváron, a magyar közösséget pedig fontos városalakító tényezőnek nevezte. „Örömmel tölt el, hogy Temesváron magyar nyelvű intézmények működnek, van magyar iskola és színház is. Munkatársaimmal együtt kiemelten fontosnak tartjuk a magyar kultúra támogatását, valamint Temesvár multikulturális jellegének hangsúlyozását. A mi feladatunk, hogy hidakat és kapcsolatokat teremtsünk a román és a magyar közösség között” – jelentette ki Temesvár polgármestere, aki üzenete végén elmondta: olyan stratégia megalkotásán dolgoznak, melynek rész egy interkulturális központ kialakítása is, ahol több intézmény is helyet kap majd, s ahol a bánsági kisebbségek múzeuma is látogatható lesz.
Csomortányi István rámutatott: a román–magyar együttélés feszültségei elsősorban a Bukarest irányából érkező ellenségeskedésből és magyarellenességből fakadnak. „Az elmúlt években gyakorlattá vált a magyar kártya folyamatos kijátszása, ezzel is elterelve az ország néhány valós problémájáról a figyelmet. Ugyanakkor létezik egy helyi szintű manipuláció is, hiszen vannak olyan politikai erők, akik számára létfontosságú, hogy megmaradjon a román–magyar ellentét” – mondta a politikus, aki részletesebben is kitért a Bihar megyei és nagyváradi viszonyokra, ahol a román–magyar együttélés tapasztalatai szintén vegyesek. „Noha a magyar utcanevek ügyét például mindmáig nem sikerült megoldani, számos olyan megvalósításról be tudunk számolni, mint például köztereink jelképes visszavétele egy-egy fontos, magyar ünnep alkalmából” – mondta Csomortányi. Az EMNP elnöke hangsúlyozta: a román–magyar viszony javítása érdekében célszerű lenne az ország hatályban lévő törvényeit betartani, melyek egy sor olyan jogot biztosítanak a magyar közösségnek, melyeket folyamatosan és következetesen semmibe vesznek a hatalom képviselői. „A létező törvényi kereteket ki kell használni, valamint küzdenünk kell ezen jogok bővítéséért. Ehhez pedig a helyi igények felmutatására is szükség van” – jelentette ki a politikus, aki a népszámlálás kapcsán elmonda: jelen pillanatban rengeteg a bizonytalanság, de az biztos, hogy vállalni kell az azzal járó munkát, és számos önkéntes bevonásával kell biztosítani, hogy senki ne tudja megmásítani az erdélyi magyarság valódi számarányára vonatkozó adatokat.
Az esemény zárásaként Sándor Krisztina elmondta: a jövő évi konferencia egyik lehetséges témája lesz az idei tanácskozás alkalmával is többször érintett multikulturalizmus kérdésköre, az EMNT pedig a jövőben is törekedni fog arra, hogy rendszeresen teret biztosítson a minél magasabb szintű román–magyar párbeszédnek.
A konferencia teljes anyaga visszanézhető az alábbi linkre kattintva: https://bit.ly/3ditNA9 – közölte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács sajtóirodája.
