Ünnep a küszöbön
Többször is szóba került az elmúlt hetekben, kinek mennyire futja az ünnepi asztalra, telik-e ajándékra, lesz-e töltött káposzta, bejgliillat, jut-e fényes gömb, pazar fényjáték a fenyőfára. Az érmelléki települések piaci szemléjén kiderül, a kisemberek – ünnepek ide vagy oda – ilyenkor is csak a mindennapi szükségleteik szerint válogatnak.
A hideg beálltával a vásári napokon megfogyatkoznak az árusok. Hiába áll küszöbön az ünnep, a vevők megmaradnak az alapvető élelmiszereknél. Vannak olyan családok, ahol hónapok óta csak a napi kenyérre, legfeljebb krumplira futja. A nyugdíjból élő idős emberek a piaci asztalok mellett fagyoskodnak a csomókba kötött zöldségfélékkel, hordós káposztával, babbal, vagy hagymával. A vásárló ritka madár, ha akad is, sokáig alkuszik. Minden garas számít. A piac bejáratánál fenyőfákat mustrálgat egy fiatal házaspár, majd odébbállnak egy gyors kalkulusra. Ha választásra kerül a sor, egy aprócska csemetének is alig mondható ünnepi szimbólum s egy fél kilónyi szaloncukor a legtöbb, amit megengedhet magának a család. Odébb egy standon szebbnél szebb színes gyertyák előlegezik meg az ünnep hangulatát. Sokan csak messziről csodálják a pazar fényzuhatagot, az ezüst- és aranyporos gömböket, a színes-díszes ajándékcsomagokat. Egy dobozból karácsonyi zenét billentyűz egy beépített szerkezet. A bámészkodók csak messziről csodálják mindezt, gondosan vigyázva a tisztes távolságra, mivelhogy az árusok minduntalan megkérdezik, kinek mivel szolgálhatnak. A kudarc mindkét félnek egyaránt kínos.
A nyomorúságtól lélegezni nem tudó uniós országában, a huszonegyedik század elején egy fenyőfa leszakadt ágára próbál alkudni egy idős néni, s a minimálbérből tengődőknek is csak álom marad a színes villanyégő-füzérekkel díszített 2–300 lejes karácsonyfa. Még szerencse, hogy Mindenszentekről maradt pár szál fehér gyertya, az szolgál majd ünnepi fénynek szentestén.
A szerencsésebbek már megülték a disznótort, a kamrában ott lóg a sonka, a kolbász, de az év végi házadó miatt még nehéz az álom. Ha kifizetésre kerül, oda a jövő havi kenyér ára. A standokon aranylik a méz is, jó volt a termés – mondja a méhész –, de nincs keletje még ünnepek előtt sem. A piacról hazafelé igyekvőknél ott a napi kenyér s a hétvégi ebédre szánt olcsó kolbász – az egyetlen luxus, amit még megenged a zseb, a pénztárca. A bevásárló szatyor ünnep hetében is horpadt marad hát, s a nagykabát hosszú ujja kesztyű gyanánt is jól szolgál, ha kemény a tél, bár vállban már feslett egy kicsit.
Tavaszig tán nem szakad tovább…
Sütő Éva / Reggeli Újság
