A vérontófű

A vérontófű 

A nép­gyó­gyá­szat­ban már a kö­zép­kor­ban is köz­ked­velt gyógy­nö­vény volt, gyógyhatásait azó­ta ku­ta­tá­si eredmé­nyek iga­zol­ják. A vé­ron­tó­fű (Potentilla erecta) el­ne­ve­zés ar­ra utal, hogy szárított gyök­tör­zse vér­vö­rös fes­ték­anya­got tartal­maz. Né­pies ne­vei: vér­fű, vérhasgyökér, vér­gyö­kér, vér­pim­pó, kí­nagyö­kér. Ré­gen gyo­mor­ron­tás el­len, gyomorkeserű és gyógy­pá­lin­ka ké­szí­té­sé­hez is hasz­nál­ták.

Gyógy­ha­tá­sai

Ma­gas cser­ző­tar­tal­ma miatt ki­emel­ke­dik a gyógy­nö­vény­gyó­gyá­szat­ban hasz­nált össze­hú­zó ha­tá­sú nö­vé­nyek kö­zül. Vé­kony- és vas­tag­bél­hu­rut, gyo­mor- és bél­fe­kély, has­me­nés kezelésére a le­gal­kal­ma­sabb gyógy­nö­vény­nek szá­mít. Emel­lett bak­té­riu­mö­lő és gyulladáscsökkentő ha­tá­sa is je­len­tős, jól be­vált szá­jü­re­gi gyul­la­dá­sok, afták gyó­gyí­tá­sá­ra. Ara­nyér ke­ze­lé­sé­re ülő­für­dő­ként, fe­hér fo­lyás ese­tén hü­ve­lyö­blí­tő­ként hasz­nál­ha­tó.

Há­zi al­kal­ma­zá­sa

Drog­ját gyök­tör­zse ad­ja, szá­ra és le­ve­lei ke­ve­sebb ha­tó­a­nya­got tartalmaznak. Alkalmazhatjuk főzet (her­bá­já­ból for­rá­zat), tink­tú­ra alak­já­ban vagy po­rít­va.

Fő­zet: 1 evő­ka­nál­nyi szá­rí­tott és ap­rí­tott vé­r­on­tó­fű-gyö­ke­ret 2,5-3 dl víz­ben 5 per­cig főzünk, 15 per­cig áll­ni hagy­juk, majd le­szűr­jük. Órán­ként 2-3 kor­tyon­ként fo­gyaszt­juk, melegen tartva, éde­sí­tés nél­kül. Gyo­mor- és bél­fe­kély ese­tén elő­nyö­sen tár­sít­ha­tó cickafarkfűvel, orbáncfűvel és kö­röm­vi­rág­gal. Her­bá­já­ból for­rá­zás­sal gyen­gébb te­át készíthetünk.

Tink­tú­ra: a fe­lap­rí­tott gyö­ke­re­ket 70%-os egész­ség­ügyi al­ko­hol­lal le­önt­ve, jól zár­ha­tó üvegben 2 hé­tig me­leg he­lyen ér­lel­jük, min­den­nap össze­ráz­zuk. 14 nap el­tel­té­vel sö­tét szí­nű üveg­be tölt­jük. Has­me­nés ese­tén na­pon­ta 3×10 csep­pet fo­gyasz­tunk apró­boj­tor­ján- vagy libapimpóteába csep­pent­ve. A tink­tú­ra 20%-os kon­cen­trá­ció­ban zsá­lya­te­ával hí­gít­va gargalizálásra, seb­ke­ze­lés­re hasz­nál­ha­tó. Akut fo­gíny­gyul­la­dás, afta ke­ze­lé­sé­re a tink­tú­rát hígitatlanul tegyük a ke­ze­len­dő fe­lü­let­re, eny­he masszí­ro­zást vé­gez­ve.

Por: Az ala­po­san meg­szá­rí­tott és da­ra­bolt gyö­ke­re­ket el­po­rít­juk, sö­tét üveg­ben tá­rol­juk. Has­me­nés ese­tén na­pon­ta 3×2 g-ot ve­szünk be, ki­sebb se­bek ke­ze­lé­sé­re seb­hin­tő­por­ként al­kal­maz­hat­juk. Amennyi­ben a has­me­nés 4-5 na­pos ke­ze­lés után sem szűnik meg, or­vos­hoz kell for­dul­ni!

Ter­mesz­té­se

Egész Eu­ró­pá­ban – így ha­zánk­ban is – el­ter­jedt, hegyi ré­te­ken, láp­ré­te­ken, ka­szá­ló­kon egyaránt elő­for­du­ló éve­lő gyógy­nö­vény. Ro­kon fa­jai ha­son­ló le­ve­lek­kel és szin­tén ha­son­ló, de öt­ta­gú virág­gal ren­del­kez­nek, a vé­ron­tó­fű négy­ta­gú virágairól is­mer­he­tő fel. Ta­vasszal vagy ősszel mag­ról és tő­á­tül­te­tés­sel egy­aránt sza­po­rít­ha­tó könnyen ter­meszt­he­tő nö­vény, az időn­kén­ti ala­pos lo­cso­lást meg­há­lál­ja. Má­jus­tól szep­tem­be­rig vi­rí­ta­nak arany­sár­ga, apró vi­rá­gai, gyök­tör­zsét ősszel gyűjt­sük be. Az ala­po­san meg­szá­rí­tott és fel­da­ra­bolt gyö­ke­re­ket felhasználásig vas­tag fa­lú pa­pír­zacs­kó­ban vagy sö­tét üveg­ben tá­rol­juk.

Természetgyógyász magazin (tgy-magazin.hu)