Vigyed, Baba, várja az asszony!
Az érmelléki kistelepüléseken nem megy ritkaságszámba, hogy a kocsmák előtt leharcolt pacik várják kint a jobb sorsra érdemes gazdáikat. Emelgetik patáikat, mintha ezzel is jeleznék: menjünk már, hisz ez nem buli, éhezünk, szomjazunk, ti meg csak nyakló nélkül vedeltek.
Egyik szekérre végül felkapaszkodik Pista – így biztatják cimborái –, majd csendes lépésekben elindulnak a homokos utcán lefelé, amelyiknek a másik végén újabb ivó várja őket. Sorstörött lova már zsigerből megáll, és jönnek a fröccsök, mert hitel, az van bőven, hála Istennek. A derék férfiember meg azt fizeti ki elsőre, ha pénzhez jut, mert kenyér nélkül még el van valahogy, de a fröccs lételem.
Majd újabb és újabb megállók következnek, az utolsónál már magas a bak, nem lehet becélozni a hágcsót, ugyanis a „sorsában” megfáradt láb valahogy mindig mellé lép, de sebaj. Azért vannak a cimborák, hogy támaszt nyújtsanak ilyenkor az embernek, és uccu neki, felsegítik Pistát a szekérderékba, ahová már amúgy is biztatóan hívogatja a jó szénaágy. „Vigyed, Baba, várja az asszony!” – csapnak röhögve a ló farára a borvirágos orrú ivótársak. Jó hecc ez, mert ma Pista, holnap közülük valaki mással esik meg ugyanez. Nincs abban semmi, emberek vagyunk, vagy mi a szösz. Miért dolgozok én, ha még ennyi se jár nekem? – teszi fel a kérdést Pista, amikor holnap és holnap után is elindul elkényszeredett lovával ugyanazon az útvonalon. Úgy is van! Az ember adjon magára – helyeselnek a testvérek a fröccsben.
És tényleg… miért is dolgozik az érmelléki atyafi, ha nem a felvizezett borért, Isten tudja miből kotyvasztott pálinkáért.
A szinte hihetetlenül meleg novemberi napon Józsi bácsi a kispadról szemléli a jelenetet. Botjára támaszkodva csóválja a fejét. „A vejem jó napszámot és kosztot ígért egynapi tengeri szedésért és nem jöttek. Csak a Jóisten tudja, honnan kerül ki a kontóra valójuk. Jó az ilyeneknek!” – int az ivó előtt kapadohányt füstölők felé.
Majd a kocsma előtt állók ismét útnak indítanak egy cimborát, akinek gumicsizmás lába már lelóg a saroglyáról. Az utcasarok felé az egyik le is csúszik a lábáról. Vásott gyermeksereg kacagva célozza meg vele a szekérbelsőt, de véletlenül a lovat kólintják fejbe, amitől a rémült jószág aznap gyorsabban ér haza elázott gazdájával, aki ma is adott magára…
Sütő Éva
