Világgá nevelés
Egyre több a helyénvaló, megalapozott észrevétel, panasz, kedves sorstársaim, hogy fogyunk, egyre kevesebben vagyunk. Kormányok, politikusok, sőt még a szülők is az állami támogatásban látják a megoldást. Persze, elsősorban anyagi támogatásban, a fiatal családok megsegítésében keresik a gyarapodást. Sok esetben érvényesülnek a tervek, életbe lépnek az elképzelések. Ám mégis a várt eredmények elmaradnak, nem igazolják a befektetést, a derűlátó elvárásokat. Tehát valahol hibádzik valami…
Anyáink, apáink elbeszéléseiből tudjuk, hogy annak idején az ő gyerekkorukban külön iskolában nevelték a lányokat és fiúkat. A lányokból nőket, feleségeket, anyákat. A fiúkból férfiakat, férjeket, apákat az akkori nevelők, tanítók. Értékes tagokat családjuknak, közösségüknek és nem utolsó sorban a társadalomnak.
Ami volt elmúlt! Nyilván, hogy nem külön lány és fiúiskolákról akarok írni, de igenis felvetődik a gondolat, hogy a családalapítási, népesdési gondok, bajok alapjai, kezdetei vajon nem épp a mai oktatási rendszerben keresendők?!
Mindenkinek joga van az iskolához, mi több, kötelező az állami oktatás. Tudják az ország, a társadalom, a világ vezetői mit csinálnak. Előírják a tantervet, megadják az oktatás irányát, szintjét, milyenségét. És amikor végre a fiatal kikerül az iskolából, a szülő csak csodálkozik, hogy vajon kire üt, kihez hasonlít?! Anyja, apja még nagyszülei is a család, és közösség értékeit becsülő, tiszteletben tartó, a fiatal utód pedig… Lemondóan legyintenek: – ilyen ez a világ, nem értünk mi már ehhez! És a „magasan képzett” elmegy neki a nagyvilágnak. És megállja a helyét bárhol, szinte a világ minden szegletében. Erre nevelték, oktatták.
Nemrég egy elég magas rangú állami tisztségviselőt kérdeztem meg:
– Miért nem nevelhet ki az oktatási rendszer jó anyákat, apákat a fiatalokból, mint annak idején? A válasza nem volt meglepő: – Azért mert az a család dolga! Igaza van! Csak hát a családtól erőszakkal elvették, meg aztán önszántából is oda adta a gyereknevelés jogát az államnak. Mert gürcöl az anyuka, az apuka, hogy a csemetének jusson, legyen, ne maradjon el a világtól! Ideje, ereje sincs már saját gyerekeinek a nevelésére. Hagyják az oktatásra, az államra, a világra, az majd megneveli. Olyanná amilyenre szüksége van. Kire üt, kire hasonlít?!
Arra, aki nevelte. Nem a család, a közösség, a nemzet, hanem a világ hasznára, javára!
Ismerjük a világot, önző csak önmagával törődő, kapzsi, törtető, önmagát és környezetét is tönkretevő. Végső soron a világ fogyasztja, falja fel emberi értékeinket, hogy aztán mi embertelenné váló teremtmények tegyük tönkre saját magunk világát, azokért, azok miatt, akik világgá nevelik gyerekeinket.
Gábor Ferenc / Reggeli Újság
