Vírus és (táska)hordozók
Megszokhattuk már, hogy „érdekképviseletünk” minden lehetőséget megragad az önfényezésre, szereplésre, saját mégoly csekély szerepének kidomborítására, bármilyen közéleti érdeklődésre számot tartó eseményről legyen is szó. Ma már „természetes”, hogy templomban is őket látjuk, halljuk jeles napjainkon, és Isten felkent szolgáinak igéi helyett, sokszor elhasznált közhelyeket, féligazságokat és egész hazugságokat kínálnak a lelki vigaszra szomjazóknak Isten házában. Elkönyveltük, hogy nem eshet meg jeles kulturális esemény, csak a tulipános pártkatonák jelenlétében. Csak ők tudnak átadni, felavatni, méltatni és díszelegni mindenütt, ahol a magyar élet megnyilvánul. Fejünkbe verték és verik százszor, és ezerszer, hogy nélkülük a fű se nő, a szél sem fúj, és bármi pozitív (vagy annak látszó) mozdul a magyar ugaron, azt csakis nekik köszönhetjük.
Iskoláinkban sem más a helyzet, sőt. Azokat egyenesen saját tulajdonuknak tekintik, ahol kényük-kedvük szerint garázdálkodhatnak, semmibe véve a törvényes rendelkezéseket, melyek tiltanak minden politikai jellegű tevékenységet az oktatási intézményekben.
A napokban esett meg Bihar községben, hogy a Rákóczi Szövetség iskolakezdési kampánya keretében iskolatáskákat adományozott a község óvodásainak, akik jövőre magyar elemi osztályokban kezdik meg tanulmányaikat. Nem lehet eléggé kiemelni, mennyire fontos és hiánypótló a Rákóczi-szövetség három évtizedes tevékenysége, melyet a kisebbségben élő magyarság oktatásügyének, kultúrájának támogatása valamint a Kárpát-medencei magyarság összetartozás-tudatának erősítése érdekében végez. Teszik ezt önzetlenül, az ügy mellett elkötelezetten, tiszteletre méltó hivatástudattal, kitartással és alázattal.
Különösen fontos kiemelni, hogy a Rákóczi Szövetség alapszabálya értelmében pártoktól független, politikai tevékenységet nem folytat. Éppen ezért roppant visszás és taszító, ahogyan az RMDSZ politikusai minden egyes alkalommal rátelepszenek a szervezet programjaira, azzal az evidens céllal, hogy sütkérezzenek az így szerzett szimpátiában, learatva a babérokat ott, ahol a munkából nem vették ki részüket. Mi mással lenne magyarázható, hogy az említett bihari iskolatáska átadón Kéry Hajnal RMDSZ-es megyei önkormányzati képviselő mellett fontosnak tartotta megjelenni az óvodások között a község RMDSZ-es polgármestere, és annak tanácsadója is? Tették mindezt úgy, hogy közben a szülők nem léphetik át az oktatási intézmények küszöbét a járványügyi helyzet miatt. De mit nekik koronavírus? A képek tanúsága szerint utcai cipőben, az ajándékba adott táskákat fogdosva, a gyerekekkel csoportképen pózolva hánytak fittyet minden létező szabálynak és rendelkezésnek az RMDSZ politikusai. Mert nekik szabad.
Mihez ért, aki mindenhez ért?
A képeket elnézve feltűnhetett, hogy azokon az alapszervezeti RMDSZ tisztújítások kapcsán a megye magyar nyelvű napilapjában szinte állandó rovattal rendelkező Borsi Imre Lóránt is látható. Személyében egy igazi bihari polihisztor tisztelte meg az óvodát, hiszen az egykori érsemjéni plébános, aki Istent a politikára cserélte le, volt már a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség elnöke, nemrég pár hónapig még az Ady Endre Emlékmúzeum muzeológusaként villogott a sajtóban, mellesleg pedig a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke is egy személyben. A lista itt még nem ér véget, hiszen a nevezett sokoldalú mindenhez is értő úriember megyei önkormányzati képviselő is, természetesen az RMDSZ színeiben, ebbéli minőségében a megyei tanács jogi, regionális fejlesztési és határokon átnyúló együttműködésért felelős bizottságának tagja is. Földi halandó innen már képtelen követni ezt a minden bizonnyal sok áldozatot kívánó megfeszített napirendet, de ebbe még az is belefér, hogy Borsi úr néhány hónapja Bihar község önkormányzatának alkalmazottja, polgármesteri tanácsadói minőségben.
Hogy hogyan osztja be Borsi Imre Lóránt az idejét, azt nem tudhatjuk, mint ahogyan azt sem milyen tanácsokat oszt Szilágyi Zoltán polgármesternek. Azt a tanácsot viszont megfogadhatná, hogy ne vegye szó szerint pártja „Mindig együtt” szlogenét, és a lehető legkevesebbet mutatkozzon aktív politikusként iskolákban, óvodákban, főleg pandémia idején. Rengeteg szülő lenne hálás érte.
K. Sz. I.
