Vízkereszt
A vízkereszt (január 6.) vagy az Úr megjelenése (Epiphania Domini) is, amely a karácsonyi ünnepkör végét, illetve a farsangi időszak kezdetét jelenteti. A kereszténység egyik legrégibb egyházi ünnepe, amely a 4-ik századig Jézus születésének napja is volt. Az ünnephez számtalan népszokás is kapcsolódik, ugyanakkor a hajlékok megszentelése is ekkor vette kezdetét a római katolikus és a keleti egyházaknál.
A keleti egyházban vízkereszt ünnepe először a 3. században tűnt fel, mint Krisztus születésének napja. Száz évvel később azonban Róma úgy látta jónak, hogy Krisztus születését a népszerű Mithras napisten születésnapjával (december 25.) hangolja össze, ezért a vízkereszt hamarosan új jelentést kapott. Nyugaton a háromkirályok tiszteletének, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett.
Vízkereszt napja tehát a mai Európában a napkeleti bölcsekről – Gáspárról, Menyhértről, Boldizsárról –, valamint a Keresztelő Szent János által megkeresztelt harmincesztendős Jézusról szól. A keleti egyház e naptól kezdve szenteli a vizet, a középkortól pedig a nyugati egyház is. A keleti egyházban a Jézus érintésétől megszenteltetett Jordán emlékezetére a folyókat is megáldják.
S. É.
