Zarándoklattal emlékeztek Bocskai Istvánra a hajdúk mai utódai
Tizenharmadik alkalommal szervezték meg a magyarországi hajdútelepülések elöljárói e hét végén a Bocskai-zarándoklatot, amely a hajdú múlt ápolása és őrzése mellett a határok fölötti magyar nemzeti egységet is hivatott szolgálni és demonstrálni. A Hajdúnánás–Hajdúböszörmény–Debrecen–Derecske–Kolozsvár–Gyulafehérvár–Nagyenyed–Nagyvárad–Debrecen–Hajdúnánás útvonalat követő delegáció a Bocskai István (1557–1606) életéhez és uralkodásához kapcsolódó egyes helyszíneket, emlékhelyeket keresett fel február 22-én és 23-án.
Várad volt kapitánya, Bihar vármegye főispánja, a Partium ura, Erdély fejedelme, a részben felszabadított Magyarország választott és megkoronázott uralkodója, a magyar rendi jogok és a vallásszabadság biztosítója, a hajdúk megszabadítója és letelepítője, valamint a székelyek kiváltságainak helyreállítója 1605. február 21-én lett Erdély fejedelme, a nyárádszeredai országgyűlés döntése alapján. Ugyanebben a hónapban látott neki Bocskai a reguláris hajdúkatonaság megszervezéséhez. Rá két évre, 1607. február 22-én már örök nyugvóhelyre talált Erdély akkori fővárosában. Ezért is időzítette annak idején a zarándoklatot a kezdeményező és szervező Szólláth Tibor hajdúnánási polgármester a tél utolsó hónapjának valamelyik hétvégéjére. Az idei is rendben lezajlott, Kolozsváron a fejedelem szülőházánál, Gyulafehérváron a székesegyházban lévő sírnál, Nagyenyeden az 1849-es magyarellenes pogrom emlékhelyénél hajtottak fejet és emlékeztek a hajdúk mai utódai, szombat délben érkezve Nagyváradra. A Partiumi Keresztény Egyetemen, a volt református egyházkerületi székházban Tőkés László és id. Pintér István, Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke és ügyvezetője köszöntötték a zarándokokat.
Európai parlamenti képviselőnk méltatta a hagyományossá vált Bocskai-zarándoklatot, ismertetve egyben azokat az emlékezetpolitikai rendezvényeket, amelyek a közelmúltban Nagyváradon is lezajlottak a jelesebb magyar történelmi évfordulók kapcsán. Bocskai István rövid, de korszakos jelentőségű uralkodásából azon eredményeket emelte ki, amelyek a „szabad hazában szabad vallás” jegyében egyfajta folytonosságot teremtettek a reformáció és a tordai vallásbéke korától a Rákóczi-szabadságharcon át 1848-ig, majd pedig a kiegyezésig. A három részre szakadt Magyarhonban „két malom közt” őrlődő fejedelem mintegy „második Mózesként” vált Erdély és a nemzet megmentőjévé, aki egyszersmind a hit védelmezőjeként („fideidefensor”) hagyott kitörölhetetlen nyomot történelmünkben – jelentette ki Tőkés László. „Hangsúlyoznunk kell nemes küzdelmében a hit és a hazaügyének teljes azonosságát, a vallás és a nemzetszabadságáért folytatott küzdelem erkölcsi és politikai legitimitását, jogosultságát!” – mondott a püspök. Bocskai béke- és rendteremtő, konszolidációs politikájának egyik üdvös következménye volt, hogy a tordai vallásbéke hatályát nem csupán Erdélyben erősítette meg, hanem annak érvényét a királyi Magyarországra is kiterjesztette. Küzdelmeinek hitbélileg és teológiailag alátámasztott, bibliai alapon álló, igazságos, erkölcsös és istenes voltát emelte ki, hiszen a fejedelem a kálvini „ellenállási jogból” kiindulva lépett fel a túlerő ellen, a magyar államiság megmaradását és folytonosságát biztosítva egy adott történelmi pillanatban.
Beszédében Tőkés László az időszerűség jegyében emelte ki – úgy is, mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke –, hogy Bocskai politikai örökségét folytatva, végrendelkezését szem előtt tartva az lenne „szükséges és hasznos”Erdély számára, hogy mivel a „korona ott fenn, nálunknál erősebb nemzetségnél”, Bukarestben van – mutatis mutandis –, legalább önrendelkezési jogához ragaszkodjon. „Másodsorban egy olyan történelmi szerepcserére van szükség, melynek megfelelően Erdélynek a királyi Magyarországhoz fűződő egykori viszonyában az előbbi szerepét az utóbbi vegye át” – vélte, majd ebben a tekintetben hálát adott a mai kis Magyarországnak, hogy a határok fölötti nemzetegyesítés politikája értelmében alkotmányos felelősséget vállalt az erdélyi és partiumi magyarokért, az idegenbe szakadt nemzetrészekért, síkra száll szabadságukért és boldogulásukért.
A továbbiakban Tasi Sándor, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés alelnöke osztotta meg néhány mondatban a zarándokúton szerzett élményeit, az „élő Bocskait” is méltatva egyben, hiszen nem hal meg az, akit nem felejtenek el.
Elhangzott Tompa Mihály A gólyához című költeménye, ami után az emlékezők levonultak az egyetem belső udvarába, az ún. partium panteonban, ahol Somogyi László hajdúböszörményi református lelkipásztor mondott rövid igei áhítatot. A zarándokok és a helybéliek – köztük az EMNT, a PKE és az Erdélyi Magyar Néppárt tisztségviselői – elhelyezték a tisztelet koszorúit Bocskai István emléktáblájánál, ami éppen egy évtizede áll itt. Az idei zarándoklat nagyváradi momentuma a Himnusz eléneklésével zárult.
Nagyvárad, 2019. február 24.
Tőkés László EP- képviselő sajtóirodája
